Magyar Demokrata, XIX. évf. 37. sz.
2015 IX. 16.
A föld legyen az államé!
Meggyőződésem szerint az állam a legjobb földtulajdonos,
hiszen így lehet a leghatékonyabban megakadályozni, hogy külföldi spekulánsok
rátegyék a kezüket. Ezért a meglévő állami földtulajdont forgalomképtelen
kincstári vagyonná kellene nyilvánítani, és így kellene közcélú használatba adni
– mondta a Demokratának Tanka Endre, az MTA doktora, a Károli Gáspár Református
Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának emeritus professzora.
-
Miért tartja hibás lépésnek az állami tulajdonú földek hamarosan induló
privatizációját?
- A
magánosítás jogi alapja a jelenleg hatályos, a mező- és erdőgazdasági földek
forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény, közismert nevén a földforgalmi
törvény. E jogszabály szerint egy cég legalább negyedrészben tulajdonosa is
földművesnek számít, amennyiben megfelel bizonyos feltételeknek, és a cég
Magyarországon van bejegyezve. De ettől még a cégnek lehet többségében külföldi
tulajdonosa, sőt, akár EU-n kívüli többségi külföldi tulajdonosa is. Tehát
ezzel áttételesen és kétségtelenül nehézkesen, de külföldi cég is magyar
földtulajdonhoz juthat. A földforgalmi törvényt végrehajtó 2013. évi CCXII.
törvény ezzel kapcsolatban külön nevesíti, hogy az Unión kívüli külföldi
gazdálkodó szervezet, vagyis jogi személy esetén milyen azonosítókat kell
megadni a földtulajdon érvényes megszerzéséhez. Ez tehát kockázatot jelent, még
akkor is, ha különféle biztosítékokat igyekeznek a rendszerbe építeni. A másik
probléma az, hogy az eladásra kínált földek 75 – 80 százalékán 50 évre
nagyüzemeknek van haszonbérleti szerződése. Ez azt jelenti, hogy a földbérlő
cégen kívülálló helyi gazda, akinek amúgy sincs befektethető tőkéje, csak 36 év
múlva jutna hozzá a tulajdonához, miközben a területalapú támogatások a
földhasználónak járnak. Tehát a családi gazdálkodók helyzetbe hozását ez nem
segíti elő. Mindemellett meggyőződésem szerint a földprivatizáció az
Alaptörvénybe ütközik.
- Amennyiben?
- Az Alaptörvény (Atv) P cikke szerint a természeti erőforrások közül különösen a termőföld az, ami
a nemzet közös öröksége és ezért az állam azt köteles a jövő nemzedékeknek
megőrizni. Az állam földtulajdona az Atv 38. cikke alapján nemzeti vagyon. Ugyanakkor
a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi
CXCVI. törvény 3. és 4. szakasza az állami földtulajdont kizárja a
forgalomképtelen kincstári vagyonból azzal, hogy üzleti vagyonná minősíti.
Ezért írja elő a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény az NFA
kiemelt feladatának, hogy az állami tulajdonú földet nyilvános
pályázat vagy árverés útján eladja. Az eladás azt jelenti, hogy az állam pénzzé
teszi a kérdéses területet, tehát értelemszerűen nem őrzi meg a jövő nemzedékek
számára.
- Az elidegenítési és terhelési tilalommal, valamint a magyar vevők előnybe hozásával jó eséllyel garantálható, hogy nem kerül külföldi kézbe a magyar föld.
- Hadd jegyezzem meg, hogy az ide
települő nagy multinacionális ipari
cégek éppenséggel magyar földet is kapnak tulajdonba, csak éppen övezeti
átsorolással már nem szántónak vagy legelőnek hívják, hanem belterületi
ingatlannak. Ez már a megszilárdult gyakorlat, tehát nem igaz, hogy nem tehetik
rá a magyar földre a kezüket a külföldiek.
Másfelől a magyar állam az Európai Unióban
egyszerűen nem teheti meg, hogy deklaráltan csak magyar állampolgároknak ad el
földet. Ez ellentétes az uniós joggal. Ugyanakkor van nemzeti mozgástér a
földkérdés közérdekű szabályozására. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó
1957-es Római Szerződés 222. cikke, ami ma az Európai Unióról szóló szerződés
345. cikkeként ismert, egyértelműen kimondja, hogy „e szerződés nem sértheti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet.” Az
említett dokumentumot aláíró országok a tulajdonviszonyok, így a földtulajdon
tekintetében sem ruházták át saját szuverenitásukat Brüsszelre. A 2004-ben és a
később belépő országoknál viszont a Római Szerződésnek a tőke szabad
áramlásáról rendelkező 63. cikkét a csatlakozási szerződések kiterjesztették a
földre és az átmeneti mentesség, a földmoratórium lejártával a Tízeket arra
kötelezték, hogy korlátlan földpiacot nyissanak a tőke számára. Ez súlyos jogsértés,
tiltott diszkrimináció, ami jogtalanul elveszi a Tízeknek azt az
önrendelkezését, amit az államterületük földjére a közösség jog garantál. Ez
azonban nem fátum, hiszen a jogsértések miatt jó politikával, szövetségeseket
találva e tekintetben igenis elérhető lehet az uniós alapszerződés módosítása.
Ebben az irányban kellene elindulni.
- De miért lenne baj, hogy azok kezébe kerül a föld, akik azt művelni akarják?
- A megszerzett tulajdont az állam
köteles megvédeni, de a tulajdonszerzés nem emberi alapjog. Az Emberi Jogok
Európai Bírósága, sőt az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is ezen a jogi
véleményen van, tehát ennek a saját gyakorlatunkban érvényesítése semmilyen
nemzetközi kötelezettségünkbe nem ütközik. A magyar Alkotmánybíróság
iránymutatásai is ugyanezt mondják. Például a 936/D/1997. AB határozat szerint,
mivel a tulajdonszerzés iránti jog nem alkotmányos alapjog, az állam nem
köteles a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez segíteni.
Hasonlóan a 35/1994. számú AB határozat a földtulajdon különös szociális kötöttségét emeli ki és hangsúlyozza, hogy a
föld természeti – társadalmi sajátosságai „indokolhatják a tulajdonosi jogokkal
szemben a közérdek érvényesítését.” Egyértelmű tehát, hogy az állam senkinek
sem köteles földtulajdont vagy
földhasználatot juttatni, ellenkezőleg, az Alaptörvény szerint a köztulajdonú
földet a jövő nemzedékeinek köteles megőrizni. Sőt, az lenne helyes, ha az állam minél több esetben élne elővásárlási
jogával, hiszen a földvagyon gyarapításával tudja hatékonyan alakítani a
birtokviszonyokat. Például a nagybirtokok visszaszorítására kitűnő eszköz
lenne, ha részarány-tulajdonszerzéssel megtörné az egybefüggő nagy területeket,
majd birtokegyesítéssel kisebb területeket létrehozva azokat családi
gazdálkodóknak adná bérbe. A most beharangozott privatizáció azonban ennek és a
Nemzeti Vidékstratégiának is tökéletesen ellentmond, pedig még mindig nyomasztó
a nagybirtokok túlsúlya.
- A területméretek maximalizálásával vagy a támogatások bizonyos hektárszám fölötti megvonásával az állam megfelelően szolgálja a birtokpolitikát, nemde?
- A
földkérdés állami szabályozása azt jelenti, hogy a közhatalom a jog kényszerítő
erejével beavatkozik a földnek mint véges erőforrásnak az elosztásába. Az
állami birtokpolitika a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem és a
földügyi igazgatás közérdekű rendezéséből áll össze. Ez a mai világméretű
válsághelyzetben különösen fontos. Föl kell ismerni, hogy a föld nemzetbiztonsági
és élelmezés-biztonsági jelentőségű erőforrás. Ha ezt rögzítettük, akkor
belátható, hogy az állam annál hatékonyabban tud belépni a szabályozásba, minél
több saját földtulajdonnal rendelkezik. Azonban ha ezt a földtulajdont eladja,
akkor önként mond le erről az eszközről. A tervezett privatizációt ebből a
megközelítésből határozottan ellenzem. Ma Magyarország teljes termőterülete 7,8
millió hektár, ebből 6,9 millió hektár magántulajdonban van, a többi még az
államé. Meggyőződésem szerint az állam a legjobb földtulajdonos, hiszen így
tudja kizárni, hogy külföldi spekulánsoké legyen a föld és a közhatalmával
fékezheti a talaj nagyüzemi kizsigerelését, a tőke természet – és
környezetpusztításait. Ezért forgalomképtelen kincstári vagyonná kellene nyilvánítani,
és rugalmas, akár örökölhető jogcímeken kellene használatba adni. Bizonyított,
hogy ez világszerte bevált földpiaci megoldás, ami a gazdáknak termelői és
beruházói biztonságot ad.
Prof.
Dr. Tanka Endre
Nyugalmazott
egyetemi tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi
Karának emeritus professzora.
1940-ben
született Budapesten.
1966-ban
szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és
Jogtudományi Karán.
1968-ban
bírói-ügyészi szakvizsgát tett, 1981 óta az állam- és jogtudományok
kandidátusa.
1988-tól
a Magyar Tudományos Akadémia doktora „Termelői elsajátítás a középkori magyar
földtulajdon és földhasználat szerkezet mozgásában” című értekezése
alapján.
2006
óta a jogtudományok habilitált doktora.
1965-től
1968-ig a Fővárosi Főügyészségen volt fogalmazó, 1968 és 1973 között polgári
jogi szakági ügyészként tevékenykedett, 1974-től 1981-ig a Legfőbb Ügyészség
Polgári jogi Osztályának főosztályügyésze volt. 1982-től négy évig az
Igazságügyi Minisztérium Tudományos és Tájékoztató Főosztályán dolgozott
csoportvezetőként, 1987 és 1989 között a Szövetkezeti Kutató Intézet
tudományos tanácsadója volt.
1990-től
2002-ig az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos osztályvezetőjeként, majd
tudományos tanácsadójaként tevékenykedett. Fő területe az uniós integrációval
létrejövő földpiaci intézményrendszer, a birtok- és vidékfejlesztési politika
kialakítása, a magyar mezőgazdaság és a nemzetközi szabályozó modellek
hatáselemzése, a jogharmonizációs igények rendszerkutatása volt.
2003-tól a Károli Gáspár Református Egyetem agrárjogot és környezetvédelmi jogot
oktató docense és tanszékvezetője, majd 2008-tól 2010-ig az egyetemi
tanára lett.
|
Ágoston Balázs
Továbbítja a
Gazdatanácsok Szövetsége Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése