2015. szeptember 21., hétfő

Dr. Tanka Endre: A föld legyen az államé

Magyar Demokrata, XIX. évf. 37. sz. 2015 IX. 16.
A föld legyen az államé!

Meggyőződésem szerint az állam a legjobb földtulajdonos, hiszen így lehet a leghatékonyabban megakadályozni, hogy külföldi spekulánsok rátegyék a kezüket. Ezért a meglévő állami földtulajdont forgalomképtelen kincstári vagyonná kellene nyilvánítani, és így kellene közcélú használatba adni – mondta a Demokratának Tanka Endre, az MTA doktora, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának emeritus professzora.

- Miért tartja hibás lépésnek az állami tulajdonú földek hamarosan induló privatizációját?
- A magánosítás jogi alapja a jelenleg hatályos, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény, közismert nevén a földforgalmi törvény. E jogszabály szerint egy cég legalább negyedrészben tulajdonosa is földművesnek számít, amennyiben megfelel bizonyos feltételeknek, és a cég Magyarországon van bejegyezve. De ettől még a cégnek lehet többségében külföldi tulajdonosa, sőt, akár EU-n kívüli többségi külföldi tulajdonosa is. Tehát ezzel áttételesen és kétségtelenül nehézkesen, de külföldi cég is magyar földtulajdonhoz juthat. A földforgalmi törvényt végrehajtó 2013. évi CCXII. törvény ezzel kapcsolatban külön nevesíti, hogy az Unión kívüli külföldi gazdálkodó szervezet, vagyis jogi személy esetén milyen azonosítókat kell megadni a földtulajdon érvényes megszerzéséhez. Ez tehát kockázatot jelent, még akkor is, ha különféle biztosítékokat igyekeznek a rendszerbe építeni. A másik probléma az, hogy az eladásra kínált földek 75 – 80 százalékán 50 évre nagyüzemeknek van haszonbérleti szerződése. Ez azt jelenti, hogy a földbérlő cégen kívülálló helyi gazda, akinek amúgy sincs befektethető tőkéje, csak 36 év múlva jutna hozzá a tulajdonához, miközben a területalapú támogatások a földhasználónak járnak. Tehát a családi gazdálkodók helyzetbe hozását ez nem segíti elő. Mindemellett meggyőződésem szerint a földprivatizáció az Alaptörvénybe ütközik.

- Amennyiben?
- Az Alaptörvény (Atv) P cikke szerint a természeti erőforrások közül különösen a termőföld az, ami a nemzet közös öröksége és ezért az állam azt köteles a jövő nemzedékeknek megőrizni. Az állam földtulajdona az Atv 38. cikke alapján nemzeti vagyon. Ugyanakkor a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 3. és 4. szakasza az állami földtulajdont kizárja a forgalomképtelen kincstári vagyonból azzal, hogy üzleti vagyonná minősíti. Ezért írja elő a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény az NFA kiemelt feladatának, hogy az állami tulajdonú földet nyilvános pályázat vagy árverés útján eladja. Az eladás azt jelenti, hogy az állam pénzzé teszi a kérdéses területet, tehát értelemszerűen nem őrzi meg a jövő nemzedékek számára.

- Az elidegenítési és terhelési tilalommal, valamint a magyar vevők előnybe hozásával jó eséllyel garantálható, hogy nem kerül külföldi kézbe a magyar föld.
- Hadd jegyezzem meg, hogy az ide települő nagy multinacionális ipari  cégek éppenséggel magyar földet is kapnak tulajdonba, csak éppen övezeti átsorolással már nem szántónak vagy legelőnek hívják, hanem belterületi ingatlannak. Ez már a megszilárdult gyakorlat, tehát nem igaz, hogy nem tehetik rá a magyar földre a kezüket a külföldiek.

 Másfelől a magyar állam az Európai Unióban egyszerűen nem teheti meg, hogy deklaráltan csak magyar állampolgároknak ad el földet. Ez ellentétes az uniós joggal. Ugyanakkor van nemzeti mozgástér a földkérdés közérdekű szabályozására. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződés 222. cikke, ami ma az Európai Unióról szóló szerződés 345. cikkeként ismert, egyértelműen kimondja, hogy „e szerződés nem sértheti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet.” Az említett dokumentumot aláíró országok a tulajdonviszonyok, így a földtulajdon tekintetében sem ruházták át saját szuverenitásukat Brüsszelre. A 2004-ben és a később belépő országoknál viszont a Római Szerződésnek a tőke szabad áramlásáról rendelkező 63. cikkét a csatlakozási szerződések kiterjesztették a földre és az átmeneti mentesség, a földmoratórium lejártával a Tízeket arra kötelezték, hogy korlátlan földpiacot nyissanak a tőke számára. Ez súlyos jogsértés, tiltott diszkrimináció, ami jogtalanul elveszi a Tízeknek azt az önrendelkezését, amit az államterületük földjére a közösség jog garantál. Ez azonban nem fátum, hiszen a jogsértések miatt jó politikával, szövetségeseket találva e tekintetben igenis elérhető lehet az uniós alapszerződés módosítása. Ebben az irányban kellene elindulni.

- De miért lenne baj, hogy azok kezébe kerül a föld, akik azt művelni akarják?
- A megszerzett tulajdont az állam köteles megvédeni, de a tulajdonszerzés nem emberi alapjog. Az Emberi Jogok Európai Bírósága, sőt az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is ezen a jogi véleményen van, tehát ennek a saját gyakorlatunkban érvényesítése semmilyen nemzetközi kötelezettségünkbe nem ütközik. A magyar Alkotmánybíróság iránymutatásai is ugyanezt mondják. Például a 936/D/1997. AB határozat szerint, mivel a tulajdonszerzés iránti jog nem alkotmányos alapjog, az állam nem köteles a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez segíteni. Hasonlóan a 35/1994. számú AB határozat a földtulajdon különös szociális kötöttségét emeli ki és hangsúlyozza, hogy a föld természeti – társadalmi sajátosságai „indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését.” Egyértelmű tehát, hogy az állam senkinek sem köteles  földtulajdont vagy földhasználatot juttatni, ellenkezőleg, az Alaptörvény szerint a köztulajdonú földet a jövő nemzedékeinek köteles megőrizni. Sőt, az lenne helyes, ha az állam minél több esetben élne elővásárlási jogával, hiszen a földvagyon gyarapításával tudja hatékonyan alakítani a birtokviszonyokat. Például a nagybirtokok visszaszorítására kitűnő eszköz lenne, ha részarány-tulajdonszerzéssel megtörné az egybefüggő nagy területeket, majd birtokegyesítéssel kisebb területeket létrehozva azokat családi gazdálkodóknak adná bérbe. A most beharangozott privatizáció azonban ennek és a Nemzeti Vidékstratégiának is tökéletesen ellentmond, pedig még mindig nyomasztó a nagybirtokok túlsúlya.

- A területméretek maximalizálásával vagy a támogatások bizonyos hektárszám fölötti megvonásával az állam megfelelően  szolgálja a birtokpolitikát, nemde?
- A földkérdés állami szabályozása azt jelenti, hogy a közhatalom a jog kényszerítő erejével beavatkozik a földnek mint véges erőforrásnak az elosztásába. Az állami birtokpolitika a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem és a földügyi igazgatás közérdekű rendezéséből áll össze. Ez a mai világméretű válsághelyzetben különösen fontos. Föl kell ismerni, hogy a föld nemzetbiztonsági és élelmezés-biztonsági jelentőségű erőforrás. Ha ezt rögzítettük, akkor belátható, hogy az állam annál hatékonyabban tud belépni a szabályozásba, minél több saját földtulajdonnal rendelkezik. Azonban ha ezt a földtulajdont eladja, akkor önként mond le erről az eszközről. A tervezett privatizációt ebből a megközelítésből határozottan ellenzem. Ma Magyarország teljes termőterülete 7,8 millió hektár, ebből 6,9 millió hektár magántulajdonban van, a többi még az államé. Meggyőződésem szerint az állam a legjobb földtulajdonos, hiszen így tudja kizárni, hogy külföldi spekulánsoké legyen a föld és a közhatalmával fékezheti a talaj nagyüzemi kizsigerelését, a tőke természet – és környezetpusztításait. Ezért forgalomképtelen kincstári vagyonná kellene nyilvánítani, és rugalmas, akár örökölhető jogcímeken kellene használatba adni. Bizonyított, hogy ez világszerte bevált földpiaci megoldás, ami a gazdáknak termelői és beruházói biztonságot ad.

- Tény, hogy a magyar föld évszázadokon keresztül a Szent Korona tulajdona volt.

Prof. Dr. Tanka Endre
Nyugalmazott egyetemi tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának emeritus professzora.
1940-ben született Budapesten.
1966-ban szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.
1968-ban bírói-ügyészi szakvizsgát tett, 1981 óta az állam- és jogtudományok kandidátusa.
1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora „Termelői elsajátítás a középkori magyar földtulajdon és földhasználat szerkezet mozgásában” című értekezése alapján. 
2006 óta a jogtudományok habilitált doktora.
1965-től 1968-ig a Fővárosi Főügyészségen volt fogalmazó, 1968 és 1973 között polgári jogi szakági ügyészként tevékenykedett, 1974-től 1981-ig a Legfőbb Ügyészség Polgári jogi Osztályának főosztályügyésze volt. 1982-től négy évig az Igazságügyi Minisztérium Tudományos és Tájékoztató Főosztályán dolgozott csoportvezetőként, 1987 és 1989 között a Szövetkezeti Kutató Intézet tudományos tanácsadója volt.
1990-től 2002-ig az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos osztályvezetőjeként, majd tudományos tanácsadójaként tevékenykedett. Fő területe az uniós integrációval létrejövő földpiaci intézményrendszer, a birtok- és vidékfejlesztési politika kialakítása, a magyar mezőgazdaság és a nemzetközi szabályozó modellek hatáselemzése, a jogharmonizációs igények rendszerkutatása volt.
2003-tól a Károli Gáspár Református Egyetem agrárjogot és környezetvédelmi jogot oktató docense és tanszékvezetője, majd 2008-tól 2010-ig az egyetemi tanára lett.
- Így van, de jelenkori európai uniós példa is van ilyen szabályozásra. Az Egyesült Királyságban is kizárólag a korona tulajdona a föld, mindenki csak bérelheti. Tehát nem kerülhet ki az állam felügyelete alól. A 2010-ben megalkotott Nemzeti Vidékstratégia kifejezetten az állami pozíciók erősítését irányozza elő, a földeladás pedig ellentétes ezzel. Ráadásul ily módon az állam megválik a szociális és a demográfiai földprogram megvalósításának alapjától, a saját földvagyonától. Ezzel a saját későbbi mozgásterét szűkíti. Nem ezzel a tőkeérdekű privatizációval, hanem az üzemszabályozással kell megerősíteni a kis és közepes méretű birtokokat, a családi gazdaságokat. Ez oldaná fel a nagybirtok nyomasztó fölényét és megvalósítaná a kormányprogramot, ami a birtokszerkezetben a föld 80 százalékát a kis – és középüzemeknek juttatná. A szabályozás lényege, hogy
a gazdálkodó személyétől, a tőkeerejétől és a földhasználat jogcímétől függetlenül csak egyetlen üzem létesítését engedi, vagyis egy tőkés társaság bármely jogcímen használt földje és összes eszköze is egyetlen üzemnek minősül, aminek a mérete nem haladhatja meg a törvényes maximumot. Ezzel kiküszöbölhető, hogy egy érdekeltség akár az ország több pontján telephelyet létesítsen és így jusson földhasználathoz. Mindezt kötelező jelleggel ki kell terjeszteni a megművelt föld minden árutermelő gazdaságára. Aki pedig trükközni akarna, attól létező uniós példák alapján meg kell vonni az agrártámogatásokat és a maximum fölötti üzemméretet. Az Alaptörvény már említett P cikke kifejezetten arról rendelkezik, hogy a föld hasznosításának a birtokpolitikai célok szerinti korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Sajnos azonban, a sarkalatos jogszabály, egyszerűbb nevén az üzemtörvény megalkotásával már évek óta adós a kormány és a törvényhozás. A földprivatizáció helyett inkább ezt az alkotmányos mulasztást kellene mielőbb orvosolni.

Ágoston Balázs

Továbbítja a 
Gazdatanácsok Szövetsége Sajtószolgálat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése